Koi ponty

Kinézet hogyan ismerd fel

Nagy méretű, bőrpikkelyes ponty; pikkely nélküli vagy részben pikkelyes (Doitsu), fémes pikkelyű (Kinginrin) és hosszúúszójú (pillangó) formák is

Egy nagy, erős, torpedó alakú ponty, egy pár bajusszal a szájánál. A koi-t a hátukon lévő merész mintázatokért értékelik, amelyeket felülről, a tóban kell csodálni. A legtöbbnek normál pikkelyei vannak, de néhány vonalnak kevés vagy egyáltalán nincs pikkelye, némelyiknek csillogó, fémes pikkelyei vannak, a pillangó koi-nak pedig hosszú, folyó uszonyai vannak.1

Személyiség milyenek

Békés és társaságkedvelő tavi hal. A koi hamar megtanulja, ki eteti, etetéskor a partra gyűlik, és ránevelhető, hogy kézből vegye el a tápot, ami hálás tartóvá teszi őket.1

Napi aktivitás mennyire pörgős a napjuk

Erős úszók, amelyek nagyra nőnek, ezért tágas, mély tóra van szükségük, nem akváriumra. Hideg vízben lelassulnak, télen alig esznek.12

Ápolás és gondozás a gyakorlati tudnivalók

Jól szűrt, jól oxigénellátott tóban tartsuk stabil pH-val. A koi számára a 15-25 °C a legkényelmesebb. A tavak meleg éghajlaton legalább 1 m mélyek legyenek, hideg teleken pedig 1,5 m vagy annál mélyebbek. Védjük a tavat a ragadozóktól, mint a gémek, jégmadarak, vidrák, mosómedvék és macskák, és kerüljük az etetést, ha a víz hőmérséklete kb. 10 °C alá csökken.1

Kezdőlap hol a legboldogabbak

Kerti tó a szabadban, jó szűréssel és levegőztetéssel, valamint elég mély ahhoz, hogy télen alul ne fagyjon be. Vad őse, az amuri ponty lassú folyású folyókban és tavakban él, kb. 2 m mélyen.14

Etetési alapok mi kerül a tálba

Mindenevő fenéklakó. A minőségi pellet étrendet kiegészíthetjük olyan csemegékkel, mint a borsó, saláta és görögdinnye. Az etetést csökkentjük a víz lehűlésével, és hideg vízben szüneteltetjük.14

Társaság kiket szeretnek maguk körül

Társas halak, amelyeket általában csoportban tartanak egy közös tóban, ahol együtt táplálkoznak és mozognak.1

A történet hol kezdődött az egész

A pontyokat először élelmiszerként tartották, és véletlenszerűen bukkantak fel egyszínű pontyok Kínában és Japánban, jóval azelőtt, hogy bárki szándékosan tenyésztette volna őket. A színes pontyok szándékos tenyésztése az 1820-as években kezdődött Niigata havas hegyi falvaiban, a Nijumurago területen, ahol a gazdák rizsteraszos tavakban nevelték a pontyokat. Először a piros-fehér halak jelentek meg, és a színes koi 1875-re annyira népszerűvé vált, hogy a kereskedelmet rövid időre betiltották spekuláció miatt, mielőtt újra engedélyezték volna. A nishikigoi név, ami brokátos pontyot jelent, 1910 körül került használatba, és az 1914-es Tokiói Taisho Kiállításon, ahol a koi ezüstérmet nyert, országos hírnévre tettek szert. A Kohaku és Taisho Sanshoku fajták 1917-re rögzültek, a Showa Sanshoku pedig 1927-re. A 20. század során a hobbi világszerte elterjedt, az 1980-as években kifejlesztették a hosszú uszonyú pillangó koi-t, és a 21. században Ázsia-szerte gyűjtők vásárolják a legjobb halakat a niigatai tenyésztőktől.12

Elismerte a hivatalos adatok

Zen Nippon Airinkai (All Japan Nishikigoi Promotion Association)

Japán egyesület, amely a nishikigoi-t népszerűsíti, bírákat képez és a Nemzetközi Koi Show-t szervezi5

British Koi Keepers Society

UK nemzeti szervezet, amely támogatja a helyi koi klubokat6

Japan Agricultural Heritage

Niigata rizstermesztési és pontytenyésztési rendszerét, a nishikigoi otthonát, 2017-ben Japán Mezőgazdasági Örökség helyszínként ismerték el2